Vándor Várhegyi Ibolya

Nagy sikert hoztak a Kőrózsák

Nagy sikerrel mutatták be a dévai Művészeti színházban Vándor-Várhegyi Ibolya Kőrózsák című meséjének dramatizált változatát. A szerzővel a premier napján beszélgettünk.

 

– A Kőrózsák 2008-ban jelent meg magyar nyelven a dévai Corvin Kiadó gondozásában. Azóta románra is lefordítottam. A történet egy kislányról szól, aki nem látott még rózsát, mert nem tudni miért, de 20 éve egyetlen rózsa sem nyílt ki a Földön. A kislány csak a nagymama három kőrózsáját ismeri, de tudja, hogy van a kertben egy rózsabokor is, amit nagyon szeret és türelmetlenül várja, hogy az is virágozzon. Egy nap megjelenik rajta egy bimbó, de a kislány nagy bánatára még aznap le is hull anélkül, hogy kinyílna. A lányka belealszik keserűségébe és arra ébred, hogy egy rózsatövis megszúrja az ujját. Amikor kikel az ágyból, lába nyirkos, hideg talajt érint és egy sötét helyiségben találja megát, melyben hosszú lépcsősor vezet egy ajtó felé. Az ajtón túl csodálatos világ tárul elé, virágok, madarak, kastélyok... Itt tudja meg, hogy a három kőrózsa valójában három tündérlány, akiket a mostohájuk elvarázsolt és leküldött a földre, hogy a földi lányok vigyázzanak rájuk.  A kislány hamarosan felébred, kirohan a kertbe, összetöri a három kőrózsát és abban a pillanatban megtörik az átok, a valódi rózsák kivirágoznak.

– Hogyan született színdarab a meséből?

– Két évvel ezelőtt, 2016-ban volt egy kiállításom a dévai színház előcsarnokában, ahol főleg meseillusztrációkat mutattam be. Akkor kérdezett rá az intézmény igazgatója, Mihai Panaitescu, hogy nincs-e véletlenül olyan mesém, amit színpadra lehetne vinni. A Kőrózsákat ajánlottam, ami nagyon meg is tetszett az igazgatónak, de aztán úgy tűnt, hogy el is felejtődött. Idén ősszel azonban felhívtak, hogy készül a darab és hamarosan sor kerül a premierre. Nagyon meglepett, örvendtem és izgatottan vártam, hogy mi lesz belőle. A próbákra nem engedtek be, meglepetésnek szánták. Csak a forgatókönyvet olvastam és az hűen követte a mese fonalát, néhol kiegészítették párbeszédekkel, mert a színpadon szükség van a folytonos párbeszédre, főleg a gyerekeknek szánt daraboknál.

– Most a premier után elégedett-e a dramatizálással?

– Abszolút. Nagyon hálás vagyok Ionela Danila forgatókönyvírónak, Marian Stan rendezőnek és a teljes csapatnak, hogy ilyen nagyszerűen jelenítették meg a történetet. A díszletek is csodásak voltak, a színészek is nagyon jól alakítottak. Óriási sikere volt a darabnak. A gyerekek el voltak ragadtatva, felálltak a székről és táncoltak a királyi pár esküvőjén és a keresztelőn, kommunikáltak a színészekkel, nagyon tetszett nekik a favágók tánca, mely kissé komikus volt. A rossz tündérkirálynő, aki nagyon szép volt, sokat beszélgetett a színpadról a gyerekekkel. A végén pedig, amikor a kislány földhöz vágta a kőrózsákat, a gyermekek szinte megdermedtek.  Előbb szisszenve talpra ugrottak, hogy lássák az összetört rózsákat, de aztán hirtelen beállt a teremben a csend. Nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyire beleélik magukat a történetbe.

– A bemutató alkalmával újra kiállításra kerültek a rajzai illetve egy könyvbemutatóra is sor került...

– Igen, a 2016-ban rendezett kiállítást ismételtük meg, melyen a Kőrózsák öt illusztrációja is szerepel. És bemutatásra került a történetre épülő román nyelvű kifestőkönyvem, aminek szintén örültek a gyermekek.

– A Kőrózsák nem az első mese, ami a tollából születik. Több mint 25 éve ír, rajzol mesét, verset. Hogyan kezdődött ez a történet?

– Eredetileg csak a magam meg a kislányom szórakoztatására írogattam. Aztán a kilencvenes években a Corvin Kiadó kezdte megjelentetni a rajzaimat, meséimet. Rendszeres illusztrátora és szerzője lettem a Kispajtás gyermeklapnak, számos Corvin kiadvány számára rajzoltam és saját meséim, kifestőim is megjelentek. A terjedelmesebb történetek önálló kötetben. Az első volt a Kék hold rabja, aztán a Kőrózsák, a Manci néni cicái és egy karácsonyi történet. Közben írtam, egy meseregényt is, a Steven Smith-t, amit angolra is lefordíttattam, de még nem sikerült kiadót találni. Aztán megírtam Pinki manó történeteit, ami szintén sorozatos mese és a Corvin jelentette meg. Ebből verses változat is született, ami azonban még nem került a közönség elé. Sajnos 2009 óta a Corvin Kiadóval akadozik a korábbi jó együttműködésünk és ez eléggé rányomja bélyegét az alkotói kedvemre is. Hiszen az írónak nagyon szüksége van a feedback-re. Ha huzamosabb ideig nem publikál, írásai nem jutnak el az olvasókhoz, akkor alábbhagy a lelkesedés. Mert természetesen nem magamnak írok. Már nem is csak a lányomnak, hiszen felnőtt. Azt szeretném, hogy minél több gyermeket megörvendeztessek a történeteimmel.

– A most bemutatott színdarab által sok gyermekhez eljut a Kőrózsák története. Van-e újabb mese a tarsolyában, amit esetleg színpadra lehetne vinni?

– Természetesen van. A Pinki manó is dramatizálható és a Manci néni cicáiból is szép húsvéti színdarabot lehet kihozni. És ha igény lesz rá, akkor újabb történeteket is írok. Ötletem van, s ha látom, hogy örülnek neki, akkor szinte magától íródik a történet.