Ovidiu Vasilescu versek
Ovidiu Vasilescu
Ovidiu Vasilescu 1939. március 27.-én született Brailán.
A költő édesanyja 1943-ban meghalt. Anyjának elvesztése egész
további életére kihatott. 7-8 évesen az idősebbik nővéréhez került Bukarestbe. Középiskolás korában gyakran találkozott kommunizmus–ellenes egyetemistákkal, emiatt a Szekuritáté megfigyelése alatt állott.
1956-ban disszidálni próbált, de elfogták, és hazaárulás címén 15 évre elítélték az akkor 17 éves ifjút. Az ország több hírhedt politikai fegyházában tartották fogva (Konstanca, Jilava, Szamosújvár). Az 1964-es amnesztiával szabadult, de a 25 éves fiatalembert újabb megpróbáltatások várták a szabad életben.
1980-ban, hogy a politikailag veszélyes egyénektől megszabaduljon a kommunista hatalom, többek között, Ovidiu Vasilescunak is aláírták az emigrációs kérelmét.
Építészmérnökként dolgozott New York-ban, közben 1984 –1999-ig saját újságot tartott fenn, a román nyelven megjelenő Libertatea-t, és külső munkatársként cikkeket írt különböző újságok számára Kanadába, Braziliába, Argentinába, Angliába, Franciaországba és Németországba.
A rendszerváltás után egyre gyakrabban tért haza Romániába. Az igazságát kereste, és ennek érdekében még a bukaresti Jogtudományi Egyetem nemzetközi jogi karát is elvégezte nappali tagozaton 2000 és 2004 között. 2009-ben letelepedett Déván, és innen folytatja munkásságát.
A szívem Graal-kehely
Egy eljövendő világ
életvonala halad át
a szívemen – szeplőtelen kehely –
amelybe mint meder
lett belevésve a véremnek,
évmilliókkal ezelőtt,
egy ismeretlen próféta
által, aki azt gondolta,
hogy Istennek mítosza
le fog tisztulni útban
a Föld nevű bolygó felé,
Ő nem csak egy értelmezhető
metafora marad
a hitetleneknek,
hanem inkább komoly szillogizmus
a bölcsek számára!
Apokalipszis
Ömlött az eső,
és metszőn záporozott;
elkárhozott lelkekkel zuhogott
azon az éjszakán, sebes
és hideg villámokat szórt,
jeleként annak, hogy lehűl minden,
mert Te
már nem tekintesz ránk.
Te már
csak magadat nézed,
és időnként sóhajtozol,
az áradatba dobva
a tűzhányók láváját,
jelezve ezzel is azt, hogy
valóban be fogunk lépni
egy állandó tél
kupolája alá. Brrr!
PIN-kód
– Ki az, aki gondolatomból, mellyel kitárom
szívemet, egy titkos számot alkot,
ahhoz a rejtélyes PIN-kódhoz hasonlót,
mely mágneses úton nem emberi
párbeszédre késztet a csillagközi terekkel?
– Az, aki elültette az idot az évszázadokban,
és aki fénnyel olajozza az idő tengelyét,
hogy akörül forogjanak az évezredek,
az Ő szívdobogása szerint – galaktikus
óra –, bolygóközi mértéke mindennek,
ami megszületik, él és meghal; egy körforgás
mely tökéletesen zárul abban a pontban, ahol
Rodin Gondolkodójának aurája keletkezik.
Brittich Erzsébet fordítása
A mi románcunk
Uram, hatalmas a nyughatatlanságod;
hatalmas, mély, forró és
nehéznek tűnő,
amikor jelekkel és
anagrammált csillagnevekkel
közlöd velem: ahhoz, hogy
szereteted közelébe férjek,
még alázatos munka, sajnálat,
megalázkodás kéne és egy
radar-zöld szemű Pegazus,
mely atommeghajtású szárnyain
túlszáll a gondolat határain,
hogy visszatérjek
a galaktikus időben
arra a helyre, ahol a mi
nagy, egyetlen, nem-emberi
románcunk kezdődött!
Bágyoni Balogh Csaba fordítása
Zárva az átrium
Fénytől tehes a Te
magasságod, Uram,
és délidőben
a fény oly nehéz,
mint...
... egy tűzvész, amit csak
lelkemmel
tehetne Pablo vászonára.
Látom árnyadat az öröklétben,
századok feletti ívként hajolsz
lényem fölé, mely a
szeretet lakatjával van lezárva,
mint a Te szíved kamrája,
- a purgatórium - átrium,
ahol azok lesznek,
akik csak hallásból ismernek!
Bágyoni Balogh Csaba fordítása
Ovidiu Vasilescu Kozmikus Rezonanciák című könyve megvásárolható a www.fenypress.at oldalon.
Menü
Hirdetés
Oldalelemek
Üzenőfal |